Leander gondozása, szaporítása

---

A leander egy népszerű virágzó, örökzöld cserje, ami lakásban-, illetve a nyári hónapokban, a szabadban is nevelhető. Csodaszép, illatos virágai májustól egészen szeptemberig díszítenek és a gondozása is egészen egyszerű feladat.

A leander vagy babérrózsa (Nerium oleander) a Nerium növénynemzetség egyetlen faja, amely Észak-Afrikától Délnyugat-Ázsiáig őshonos vagy honosodott növénynek számít, de betelepítették számos más, szubtrópusi éghajlatú területre is. Jellemzően folyóvölgyekben, patakmedrek közelében fordul elő, ahol elviseli a hosszú aszályos évszakokat és a téli esőzések miatti áradásokat is. A természetben szabadon élő növények mérete elérheti akár a 2-6 méter közötti magasságot is. Cserépben tartva a leander nem nagyon nő 1,8 méternél magasabbra.

A leandert dísznövényként már az ókorban is tartották. A leggyakrabban természetes cserje formájában termesztik, de egytörzsű kis fává nevelhető, mivel formája metszéssel jól alakítható.

A növény felfelé növő fás szárai gazdagon elágaznak. A szárakon növő keskeny, lándzsa lakú, bőrszerű levelek színe sötétzöld, a hosszuk 5-20 cm is lehet. Egyes változatok levelei mintázottak. A leander illatos virágai az elágazó szárak csúcsain 6-8 tagú csoportokban nyílnak. A virágokat öt széles szirom alkotja (duplaszirmú változatok is léteznek). Elnyílásuk után jelennek meg a babhüvelyre emlékeztető magtokok, amelyekben a leander magok fejlődnek. A leander virágai számos színben és árnyalatban pompázhatnak. Léteznek rózsaszín-, vörös-, bordó-, fehér-, sárga-, vagy narancsszínű változatok is. A virágzási idény májustól-szeptemberig tarthat.

A leander minden része mérgező, ezért nem árt vele óvatosan bánni! Nagyobb mennyiség lenyelése esetén hányingert, hányást, fokozott nyálfolyást, hasi fájdalmat, véres hasmenést, szabálytalan szívritmust, illetve súlyos esetben akár halált is okozhat. A leander nedvével való hosszan tartó érintkezés bőrirritációt, szemgyulladást válthat ki. Azonban, a növény nedveinek keserűsége, az emberek, és a legtöbb állat számára zavaró, így mérgezési esetek szerencsére ritkán fordulnak elő. A növényt gyerekektől és háziállatoktól lehetőleg tartsuk távol!

A növény gondozásakor (például: átültetés, metszés) ajánlott kesztyűt viselni. A munka befejezése után alaposan kezet kell mosni, illetve az igénybe vett szerszámokat és egyéb segédeszközöket is meg kell tisztítani.

Leander gondozása

A leander gondozása nem túlságosan bonyolult feladat. Nem igényel sok gondoskodást, de van néhány dolog, amit érdemes betartani, ha évről évre sok virágot szeretnénk látni rajta.

A leander kifejezetten napfénykedvelő növény, kedveli a száraz, meleg levegőt, ezért egész évben világos, napos elhelyezésre van szüksége. Tavasztól őszig az átlagos szobahőmérséklet megfelelő a növény számára, de nyáron nyugodtan kitehetjük a szabadba is (rövid szoktatás után).

A fiatalabb, kisebb példányokat tavasszal ültessük át friss virágföldbe. A nagyobb, nehezen mozgatható növényeket csak szükség esetén ültessük át, de évente cseréljük le a földjük felső rétegét. A leander az enyhén meszes, kissé kötött talajt kifejezetten kedveli, de az általános virágföld is megfelelő számára (esetleg keverhetjük kerti földdel).

A túlságosan nagyra nőt, esetleg felkopaszodott növényeket szükség esetén egészen a fás részig is visszavághatjuk. Erre a tavasz vagy az ősz a legmegfelelőbb időpont.

Leander teleltetése

A leander, az enyhébb éjszakai fagyokat (-5 °C-ig) rövid ideig károsodás nélkül is elviseli, de a keményebb fagy komoly kárt tehet benne. Ha a leandert nyáron a szabadban tartottuk, akkor még az első fagyok megjelenése előtt gondoskodnunk kell a növény téli hónapokra való felkészítéséről.

Szeptembertől decemberig fokozatosan csökkentsük az öntözések számát, illetve a víz mennyiségét. Januárban és februárban tartsuk a növényt hűvös (7-15 °C közötti), de világos helyen. Mérsékelten locsoljuk, illetve tápoldatot ne kapjon. Március és április folyamán tegyük a növényt melegebb helyre, és kezdjük bőségesebben locsolni. Ha kinőtte a cserepét, akkor ültessük át vagy cseréljük ki a föld felső rétegét, valamint a feleslegesnek ítélt szárakat is ritkítsuk ki.

Öntözés, tápoldat használat

Tavasszal és ősszel mérsékelten öntözzük. Nyáron viszont bőségesen, a földje folyamatosan legyen nedves, de ne tocsogjon a vízben. Télen ritkán szükséges öntözni. Két locsolás között hagyjuk kissé kiszáradni a földet.

Tavasszal és nyáron kéthetente adjunk az öntözővízhez általános tápoldatot, erre ősszel és télen nincs szükség.

Leander szaporítása

A leander magvetéssel, valamint fejdugványozással (hajtásdugványozással) is szaporítható, de az utóbbi az ajánlott, és az egyszerűbb módszer. Ehhez egy szép egészséges növényről májusban vágjunk 15-20 cm hosszúságú fejdugványokat. A végeiket lehetőség szerint mártsuk gyökereztető hormonba, majd ültessük el őket virágföldbe (vízben is jól gyökeresedik). Az összes dugvány csúcsát vágjuk le, majd helyezzük világos, de közvetlen napfénytől védett helyre. A meggyökerezésig pedig tartsuk enyhén nedvesen a földet. Miután már károsodás nélkül kezelhetőek a meggyökeresedett dugványok, ültessük mindet külön saját cserepekbe.

Ötlet, tanács

Kertészeti árudákban április és június között vásároljunk leandert. Sok bimbót viselő növényt válasszunk, illetve ellenőrizzük, hogy a leveleken és a szárakon nincsenek-e kártevők!

Betegségek, kártevők

A leveleken megjelenő sárga vagy barna foltok gombás fertőzésre utalhatnak. Permetezzük meg a beteg növényt kereskedelmi forgalomban kapható gombaölő szerrel, amelyet a használati utasításnak megfelelően alkalmazzunk!

A leandert a pajzstetvek és a levéltetvek is károsíthatják. Időnként vizsgáljuk meg, hogy a levelek fonákján, szárrészein nem találhatók meg ezek a kártevők. Néhány kártevőt könnyedén eltávolíthatunk egy hígított rovarölő szerbe mártott vattával, súlyosabb fertőzés esetén viszont használjunk kereskedelmi forgalomban kapható permetszert!

A lankadt levelek megjelenése vízhiányra utalhat. Öntözzük bőségesebben a növényt, különösen nyáron, nagy hőségben.