Magvetés, szaporítás magról

---

A saját magunk által vetett és magról szaporított növények, virágok nem csak olcsóbbak, de valószínűleg több örömünk is lesz bennük. A magvetés, szaporítás magról (ivaros szaporítás) többnyire egészen egyszerű feladat, de van azért néhány lényeges dolog, amit érdemes megismerni és betartani, hogy az elvetett magokból később egészséges, szép növényeket nevelhessünk.

Élet a magból

A különböző növények magjai rendkívül sokfélék lehetnek. Vannak homokszemnyi és kókuszdiónyi nagyságúak is. Alakjuk szerint lehetnek göbölyűek, laposak, sőt szárnyasak vagy szarvasak is. Minden egyes magban, legyen az bármilyen kicsi vagy nagy, ott szunnyad a csíra, amit a mag puhább vagy keményebb burka védelmez. Ebből a csírából fejlődnek ki majd a növények, az erkélyládák, virágágyak ragyogó, színes virágai. Ehhez azonban előtte meghatározott fejlődésnek, változásnak kell végbemennie.

Ez a változás a megtermékenyítéssel kezdődik. A virágpor vagy pollen a hímivarsejtekkel érintkezik egy virág érett bibéjével, és megtermékenyíti a petesejtet, aminek eredményeként továbbfejlődésre képes csírasejt, zigóta jön létre. (Ezért nevezik a magról történő szaporítási folyamatot generatív vagy ivaros szaporításnak.) A létrejövő apró csírában, amely a mag védett belsejében található, már minden benne van, ami a kis növény kezdeti növekedéséhez szükséges. A mag belsejében található tartalékok táplálják a kis fiatal, csírázó növényt, egészen addig, amíg a gyökér és a sziklevelek ki nem fejlődnek. Ezek kifejlődése után a kis növény már a saját erejéből folytatja a fejlődést.

Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy megfelelő körülményeket teremtsünk a magok csírázásához, illetve a kis növények további fejlődéséhez. Ahhoz, hogy a csírázás megkezdődjön, szükség van elegendő mennyiségű fényre (vagy éppen sötétre), megfelelő hőmérsékletre, nedvességre és levegőre.

A magok többnyire kis tasakokban kerülnek a kereskedelmi forgalomba, de árulnak vetőmagszalagot és földmentes közegben előre csomagolt magot is. A vetőmagszalagoknak egyik nagy előnye, hogy használatukkor nem kell bajlódni a tőtávolsággal. A magok vásárlása előtt minden esetben ellenőrizni kell a csomagoláson található lejárati időt. Felbontás után pedig a lehető leghamarabb el kell kezdeni a magok vetését.

Fényen és sötétben csírázó magok

A különböző magokat méretüktől függően nagyjából 1-3 centiméter mélyre vetjük, természetesen figyelembe véve a magtasakon található utasításokat. A legtöbb mag számára teljesen közömbös, hogy sok vagy kevés fényt kap, de akad néhány, amelynek a csírázását jelentősen befolyásolja a fény mennyisége.

A fényen csírázó növények magvait a vetést követően csak egészen vékonyan vagy egyáltalán nem szabad takarni (ilyen virágok például: nebáncsvirág, gyűszűvirág, harangvirág, ökörfarkkóró, kúpvirág, kokárdavirág, pázsitszegfű). Ezeket a magokat csak szórjuk az ültető közeg felületére és gyöngéden nyomjuk kissé bele, így a kiszáradástól is védettebbek. A takaratlan magvak érzékenyek és könnyen kiszáradhatnak, ezért szobai párásítóval rendszeresen pótoljuk a nedvességet.

A sötétben csírázó növények magjaival viszont éppen ellenkezően bánjunk (ilyen virágok például: árvácska, fátyolvirág, encián, hunyor, szarkaláb, nefelejcs, csillagfürt). A vetést követően takarjuk le a magokat valamilyen anyaggal (például újságpapír, fekete fólia), amivel a fényt el tudjuk zárni. Ezt a takarást addig alkalmazzuk, amíg az első zöld levélcsúcsok meg nem jelennek.

Hidegben csírázó magok

Egyes hegyvidéki területekről származó növény magjának hidegre, esetleg enyhe fagyra van szüksége a csírázáshoz. Ezeket a magokat eredeti termőhelyükön akár hónapokig hó takarhatja. A nyugalmi állapotukból a -5 és +5 közötti hőmérséklet mozdíthatja ki, ezért is nevezik ezeket hidegben csírázó magoknak (ilyen virágok például: harangláb, hunyor).

Az ősszel elvetett magokat olyan helyre kell helyezni ahol a csírázásukhoz szükséges alacsony hőmérséklet van (a kert árnyékos része, erkély, terasz). Ha nem tudjuk (mert csak tavasszal jutottunk a maghoz), vagy valamiért nem akarjuk elvetni ősszel a magokat, akkor a szükséges hidegkezelést a hűtőszekrényben végezhetjük el. A magokat a sértetlen csomagolással együtt a hűtőszekrény normál hűtőtrének alsó részeire kell elhelyezni. A hűtőszekrények mélyhűtő, fagyasztó része erre nem alkalmas.

A magok csírázóképességének vizsgálata

A különböző magok csírázóképességének hossza jelentősen eltérhet. Egyes növények magjai kivételes esetben több évig, akár évtizedekig is megőrizhetik a csírázóképességüket. Az üzletekben megvásárolható magok csomagolásán minden esetben fel van tüntetve a lejárati idő, ami tájékoztat a minősítésről. Lejárt szavatosságú magot soha ne vásároljunk! Viszont az előző évben megmaradt és fel nem használt magok csírázóképességéről meggyőződhetünk csírázási próba elvégzésével.

Csírázási próba

A csírázási próba elvégzéséhez a nagyobb méretű magokból legalább 5-10 darab, az apróbb magokból legalább 10-20 darab vagy több szükséges. A magokat vessük el nedves homokkal megtöltött edényekbe, majd tegyük 20 °C hőmérsékletű, közvetlen napfénytől védett, de világos helyre és ott csíráztassuk. Közben természetesen ügyeljünk rá, hogy a magok ne száradjanak ki!

Az apró magvak csíráztatásához elegendő egy megnedvesített papír zsebkendő vagy papírtörlő is. A nedves papír zsebkendőre rászórjuk a magokat, majd egy másikkal takarjuk be azokat. A csírázás kezdete után eldönthetjük, hogy érdeme-e még felhasználni a magokat. Amennyiben a próbának alávetett magok 50-75%-a csírázik, akkor még érdemes felhasználni azokat.

Magvetéshez szükséges segédeszközök

A magvetéshez, magról szaporításhoz szükséges segédeszközök széles palettája beszerezhető a gazdabotok kínálatából, amelyek megkönnyítik ezt a folyamatot. Megvehetjük a szükséges edényeket, cserepeket, tálakat, a készen kapható tőzeg és földkeverékeket, eszközöket, szerszámokat. Valamint felhasználhatjuk a háztartásokban megtalálható különböző anyagokat és tárgyakat (például: tejfölös pohár, tojástartó, wc papír guriga), illetve mi magunk is elkészíthetjük a szükséges anyagokat (például: palántaföld), eszközöket (például: melegágy, hajtató doboz, pótvilágítás).

Beltéri magvetés

Tél végén, illetve kora tavasszal a kinti hőmérséklet még nem alkalmas a magvetésre, de ehhez akár egy fűtött szobában is adottak lehetnek a körülmények. Különösen olyan helyen ahol központi fűtés van és a fűtőtest az ablak alatt helyezkedik el. A magvetéshez alkalmas lehet egy ablakpárkány, a télikertben, a fóliaház vagy bármely más hely, ahol megfelelőek a körülmények.

A beltéri magvetés ideje

A beltéri magvetéshez általában a február-március közötti időszak a legalkalmasabb, de minden esetben figyelembe kell venni a mag csomagolásán található útmutatót. A javasolt legkorábbi időt mindig érdemes betartani, mert a túl korán elvetett magok esetében a hideg vagy a fényhiány tönkre teheti a munkánkat. Későbbi vetésnek viszont nincs akadálya, a nagy nyári meleget leszámítva, ami már nem legjobb a magvetésre és a növény felnevelésére.

A magvetés időpontjának meghatározásához ismerni kell a leendő palánták várható kiültetési időpontját is. A palántanevelés ideje - növényfajtól függően - általában 6-8 hét. Ezt legalább 1 hét szoktatás követi, ami alatt a kis növények fokozatosan hozzászoknak a kinti körülményekhez. Ezért a várható kiültetési időponttól vissza kell számolni legalább 7-9 hetet, ami meghatározza a magvetés idejét. A kapott időpontnál korábban nem érdemes a magvetést elkezdeni.

Tavasszal a hidegre és fagyra érzékeny kis növényeket általában csak a Fagyosszentek, Pongrác, Szervác, Bonifác napja (május 12-14) után érdemes kiültetni a kertbe. Ebben az esetben március-április hónapban érdemes a magvetést elkezdeni.

A szokásos tavaszi magvetéstől eltérnek az őszi vetésű növények, a kétnyári virágok (például: árvácska, gyűszűvirág, nefelejcs, százszorszép), valamint az évelők és egyes fás szárú növények, amelyek magjait szintén ősszel vetjük.

A beltéri magvetés közege

A beltéri magvetés közege a jó minőségű, alacsony tápanyagtartalmú, jó vízáteresztő képességekkel rendelkező, csíramentes magágyi föld vagy palántaföld. Ezek közül különösen fontos tulajdonság a csíramentesség. A baktériumok és gombák által okozott fertőzés, a palántadőlés az egész magvetési és palántanevelési folyamatot teljesen tönkre teheti. Ezért nem ajánlott magvetéshez és palántaneveléshez közönséges virágföldet, kerti földet, vagy komposztot használni. Ezekben az anyagokban található baktériumok és gombák a szoba vagy a melegágy hőmérsékletén jelentősen elszaporodhatnak és elpusztíthatják a fiatal palántákat.

A magvetéshez és palántaneveléshez mindig használjunk jó minőségű palántaföldet. Ezt a gazdaboltokban beszerezhetjük, de akár használhatunk saját magunk által készített, fertőtlenített palántaföld keveréket is.

A beltéri magvetés folyamata

A magvetéshez használt tiszta, száraz edényt (tálcát vagy cserepet) megtöltjük az előkészített palántafölddel, majd kellően tömörítjük. A tömörítéshez használhatunk egy lapos fadarabot vagy deszkát is, amit akár nyéllel vagy valamilyen fogantyúval is elláthatunk. A tömörített föld nedvességtartalmát ellenőrizzük, és ha szükséges, akkor megöntözzük. Ügyeljünk rá, hogy ne csak a föld felülete legyen nedves, hanem egész mélységében.

A magokat a föld felületére helyezzük, vagy kézzel egyenként, vagy finoman szórva, a csomagoláson leírtak figyelembevételével. A nagyobb magokat szemenként vetjük kisméretű cserepekbe vagy rekeszes ültető tálcába. Az egészen apró magokat és a fényen csírázók magjait nem takarjuk, csak finoman a földbe nyomjuk. A kis és közepes méretű magokat nagyjából 3-5 mm vastagon homokkal vagy szitált földdel takarjuk (a takarás vastagsága nagyjából a mag átmérőjével megegyező vastagságú legyen).

Ezután alaposan öntözzük be a magokat. Az edényt állítsuk egy nagyobb méretű vizet tartalmazó tálba vagy tálcába úgy, hogy a víz az edény feléig érjen. Néhány perc elteltével, amikor már a föld elegendő vizet vett fel, vegyük ki az edényt a vízből. A másik jó lehetőség, ha szobai párásítóval vagy növénypermetezővel annyi vizet permetezünk a föld felületére, hogy az kellően átnedvesedjen.

A kiszáradás elkerülése érdekében egy üveglappal vagy fóliával (a szellőzés érdekében 1-2 helyen lyukasszuk ki) takarjuk le a friss vetést, majd helyezzük az edényt világos, de a közvetlen napfénytől védett 18-24°C-os helyre (például keletre vagy északra néző ablakpárkányra).

Beltéri magvetés után

A magvetés után várjuk türelmesen az első csírák megjelenését. A csírázási időt a csomagolásról leolvashatjuk, de nem megfelelő körülmények esetén akár napokat is késhet a kelés. A lecsapódó párát naponta töröljük le és gondoskodjunk megfelelő szellőztetésről. Ne hagyjuk kiszáradni a magokat! Locsolás gyanánt rendszeresen permetezzük vízzel.

Az első zöld csírák megjelenése jelzi a sikeres vetést. Ahogy kikelnek a kis palánták, takarjuk ki őket, és tegyük világosabb helyre. Ezután elkezdődhet a palántanevelés, a fiatal kis növények gondozása.

Magvetés a kertben (Szabadföldi magvetés)

Számos virágnak nincs szüksége előnevelésre és palántázásra. Ezek a növények az alacsonyabb hőmérsékletre kevésbé érzékenyek, valamint a tenyész idejük is viszonylag rövid. Ezért szabadföldi vetésük esetén is elegendő idejük marad arra, hogy virágot hozzanak és termést érleljenek.

A túl korai vetés nem ajánlott, mert a kora tavaszi időjárás nagyon kiszámíthatatlan. Előfordulhat olyan mértékű lehűlés, ami megakasztja a növények fejlődését. A kissé későbbi vetés sok esetben nagyobb biztonságot nyújt és eredményesebb is lehet.

Napra vagy hétre pontosan nem lehet meghatározni az egyes magok vetési idejét. Minden esetben figyelembe kell venni a helyi viszonyokat, a csapadék- és fény mennyiségét, a hőmérsékletet, valamint a talaj minőségét.

Az egynyári virágok közül többek között ebben a kora tavaszi időszakban (február végétől-március elejétől, időjárástól függően) a következő virágok szabadföldi vetése lehetséges: körömvirág, búzavirág, egynyári csillagfürt, egynyári margaréta, egynyári szarkaláb, kaliforniai kakukkmák, egynyári fátyolvirág, tatárvirág, borzaskata.

A kerti talaj előkészítése magvetés előtt

Amikor a szabadban vetünk vagy ültetünk, akkor be kell érnünk az adott kerti talajjal, illetve a kertünk lehetőségeivel, adottságaival. Ezeket a tulajdonságokat a kerti talaj előkészítésekor minden esetben figyelembe kell venni a magvetés előtt.

A talaj előkészítésének a munkálatait sok esetben már a magvetés előtt hónapokkal el kell kezdeni. A tavaszi tervezett magvetés időpontja előtt, már előző ősszel érdemes a talajt közepes mélységben felásni (őszi vetésnél pedig tavasszal), illetve szerves trágyával, komposzttal gazdagítani. Közvetlenül vetés előtt már nem ajánlott komposzt bedolgozása, mert a komposztban található mikroorganizmusok veszélyeztethetik a csírázó növényeket. A túlságosan kötött talajt tőzeg vagy homok bedolgozásával lazíthatjuk.

A tél folyamán a természet gondoskodik a talaj tömörítéséről (A frissen felásott talaj nem alkalmas magvetésre. A laza szerkezetű, szemcsés talaj túl hamar kiszárad). Magvetés előtt csak a talaj felszínét kell fellazítani, porhanyósítani egy gereblye segítségévek, valamint az esetlegesen előforduló gyomokat kell eltávolítani. Hosszú ideje gondozott, jó minőségű kerti talaj esetében, az ásás és tápanyag-utánpótlás helyett elegendő lehet, ha vetés előtt a talaj felső rétegét kapával fellazítjuk és gyomokat eltávolítjuk.

Szabadföldi magvetés folyamata és módjai

A magokat sorba, szórva vagy fészekbe vetve juttathatjuk ki a talajba szabadföldi magvetés esetén. Leggyakrabban a sorba vetést alkalmazzuk, mert ez megkönnyíti a növények későbbi ápolását, a gyomlálást és a kapálást. Valamint így még viszonylag kis helyen is elkülöníthetjük egymástól az egyes vetett növénykultúrákat.

Sorba vetés: A legtöbb magot 2-3 cm mélyre vetjük, ezért ennek megfelelő mélységű barázdát készítünk egy kifeszített zsineg mentén, a gereblye vagy a kapa segítségével. A boltokban vásárolt magok ajánlott vetési mélysége, illetve a sor- és tőtávolsága a csomagoláson többnyire megtalálható. Az elkészített nyitott barázdát megöntözzük, de éppen csak annyira, hogy kellően nedves legyen a talaj.

A magokat a barázdába szórjuk közvetlenül a tasakból, vagy a tenyerünkbe borítjuk és a másik kezünkkel a barázdába helyezzük. Nagyobb területen esetleg kézi vetőgéppel is dolgozhatunk. Vetés után a barázdát és a magokat betakarjuk egy gereblye segítségével és gyöngéden tömörítjük is a talajt. Végül még egyszer megöntözzük.

Fészekbe vetés: Virágmagok vetésekor a fészekbe vetést általában csak nagyméretű magok vagy nagyobb tőtávolságok elérése esetén alkalmazzuk. Ezt a szabadföldi vetési módot elsősorban zöldségfélék (bab, kukorica, illetve tökfélék) vetésekor alkalmazzuk.

Szórva vetés: Szórva vetéskor a magokat a kezünkből széles karmozdulattal hintjük szét. Ezt a vetési módot virágmagok szabadföldi vetésekor elvétve alkalmazzuk. Így elsősorban olyan növények magját vethetünk, amelyek nem kívánnak takarást, például salátagalambbegyet (madársalátát) vagy fűmagot.

Egyelés és tovább nevelés

Szabadföldön, kertekben, ahol kézzel vetettünk ott nem kerülhetjük el az egyelést. A túlságosan sűrűn kelt magoncokat egyelni, azaz ritkítani kell. Amint kezelhető méretűre nőttek a magoncok, annyi feleslegeset kell kihúzni közülük, hogy a megmaradó növények között meglegyen a kívánt tőtávolság.

Az egyeléssel a virágok szabadföldi vetését befejezettnek tekinthetjük. Ezután már általánosabb növényápolási munkák vannak hátra. Kora tavasszal az éjszakai hideg, a szél, a heves esők elleni védelem érdekében fóliával vagy fátyolfóliával takarhatjuk a fiatal növényeket. Szükség szerint öntözünk, illetve gyomlálunk, kapálunk, és amikor szükséges, trágyázunk.