Lisztharmat elleni védekezés
A lisztharmat, az egyik legkönnyebben felismerhető, gomba által okozott növénybetegség, mivel a tünetei meglehetősen jellegzetesek. Ha nem vesszük komolyan ezt a gyakori gombás betegséget, akkor a gyors terjedése miatt jelentős károkat okozhat a növényeinkben.
A lisztharmat elleni védekezés ezért fontos feladat a kerti virágaink, szobanövényeink egészségének megőrzése érdekében. A lisztharmatbetegséget a tömlősgombák (Ascomycota) törzsébe tartozó lisztharmatgombák okozzák. Egyszerre akár több rokon gombafaj is megtámadhatja ugyanazt a növényt. A betegséget okozó gombák terjedésének, a nyirkos, magas páratartalmú, mérsékelt hőmérsékletű, rosszul levegőző, zárt helyek kimondottan kedveznek. Ezért az üvegházak, fóliaházak különösen ideális, mérsékelt égövi környezetet biztosítanak a lisztharmatgombák által okozott betegség terjedéséhez.
A betegség terjedése általában egészen gyors, a gomba folyamatosan sanyargatja a megfertőzött növényeket, így legyengíti azok ellenálló képességét. Ezért más kórokozók, betegségek is könnyebben megtámadhatják a lisztharmat következtében legyengült növényeket. Különösen veszélyeztetett dísznövények közé tartozik az orgona, rózsa, begónia, afrikai ibolya (fokföldi ibolya), krizantém, petúnia.
A lisztharmatgombák szaporodása, terjedése
A lisztharmatgombák a spóráik segítségével telepednek meg a növényeken, amelyek általában érintéssel-, a szél- vagy a rovarok segítségével terjedhetnek. A spóra megtelepedése után, rövid időn belül, a megfertőzött növény felületén, fehér színű foltok jellennek meg, melyek egyre csak terjednek. Ezek a foltok, szabad szemmel nem látható gombafonalból (micélium) épülnek fel. A fonálon keletkeznek a gomba nyári ivartalan szaporítószervei.
A szívótömlői segítségével behatol a gazdanövény felületi sejtjeibe a gomba, és onnan szívogatja a számra szükséges tápanyagokat. Később kifejlődnek a kis ivaros termőtestek, amelyek már szabad szemmel is láthatóak. Ezek színe kezdetben sárga, majd barnák vagy feketék is lehetnek, és változó számú tömlőt tartalmaznak. Ezekben a tömlőkben fejlődnek a gombaspórák. A termőtestekben áttelelt, és megért spórák, tavasszal kiszóródnak, és megfertőznek más növényeket.
A lisztharmat tüneteinek felismerése a beteg növényen
A lisztharmat jellegzetes tünetei könnyen felismerhetővé teszik ezt a gyakori növénybetegséget. A lisztharmattal fertőzött növények levelein, szárain, bimbóin, virágain, termésén (a növény bármely föld feletti részén), fehér vagy szürkésfehér (ritkán rózsaszínes vagy barna árnyalatú) porszerű foltok jelenhetnek meg.
A gomba számára kedvező feltételek mellett a betegség rendkívül gyorsan terjed. A fertőzött növényi részeken megjelenő kisebb-nagyobb foltok rövid idő alatt összenőnek és egybefüggő bevonatot képeznek. A fertőzött részek úgy néznek ki, mintha liszttel lennének beszórva. Ennek a “lisztes bevonatnak” köszönhetően a lisztharmat az egyik legkönnyebben felismerhető gomba által okozott növénybetegség. A gomba fokozatosan az egész növényt megtámadhatja, így képes a teljes egészét is durván károsítani, ezért az végül el is pusztulhat.
Lisztharmat elleni védekezés
A lisztharmat elleni növényvédelemben nagy szerepe van a megelőzésnek. Ezért lényeges, hogy figyelembe vegyük az egyes növények igényeit, és megfelelő körülményeket biztosítva, jó kondícióban tartsuk azokat. Ezáltal védettebbek és ellenállóbak lesznek többek között a lisztharmat ellen is.
Ezt a megelőző védelmet néhány célzott lépéssel még tovább javíthatjuk. A lisztharmatgombák megjelenésének kedvez a magas páratartalom, az elégtelen szellőzés, a zsúfoltság és a mérsékelt hőmérséklet. Ezért ezek ellenőrzésére és a helytelen tartási körülmények javítására fordítsunk kiemelt figyelmet.
Ha lehetséges, akkor tegyük ki a növényeket a szabadba, ezzel jobb szellőzést biztosítunk, és csökkentjük a levelek és szárak körül a páratartalmat. Rendszeresen ellenőrizzük a növények ültetőközegének nedvességét. Ha szükséges, akkor növeljük meg kissé a hőmérsékletet. A helyes tápanyag ellátásra is érdemes odafigyelni, mivel a nitrogén túladagolása növeli a lisztharmatra való fogékonyságot. A szobanövények leveleit, rendszeresen tisztítsuk meg, és ne hagyjuk, hogy a por eltömítse a légzőpórusaikat.
Kertekben, az áttelelő gombaspórák ellen hatékonyan alkalmazhatjuk az őszi és tavaszi lemosópermetezést, amivel jelentősen le lehet csökkenteni a lisztharmat megjelenésének esélyét.
Teendők lisztharmat tüneteinek megjelenése esetén
Fontos, hogy növényeinket rendszeresen vizsgáljuk meg, így még a lisztharmatfertőzés kezdeti stádiumában felfedhetjük a betegséget. Ha olyan növényt találunk, amely a fertőzés jeleit mutatja, akkor azt azonnal különítsük el a többi növénytől (amennyiben ez lehetséges). Mérjük fel a fertőzés mértékét, majd haladéktalanul kezdjük meg a lisztharmat elleni kezelést.
A beteg növényekről távolítsuk el a fertőzött részeket, illetve a nagyobb levelek és szárak felületéről töröljük le a lisztharmatgomba tevékenysége miatt keletkezett foltokat egy nedves vattával vagy ronggyal. Az elkülönített növényeket kezeljük felszívódó gombaölő szerrel.
A munka végeztével, meleg, szappanos vízzel mossuk meg a használt eszközöket, szerszámokat és a kezünket, mivel a lisztharmat spórái az eszközökről és a kezünkről is tovább terjedhetnek.
Lisztharmattal fertőzött növények részeit, sarjnövényeit soha ne használjuk szaporításra!
Nagyon súlyos fertőzés esetén, a beteg növény megsemmisítése is szükségesé válhat, ilyenkor az a legjobb, ha elégetjük.
Hagyományos vegyszeres védekezés lisztharmat ellen
A lisztharmat ellen, számos, hatékony szer áll rendelkezésre, amit az erre szakosodott üzletekben szerezhetünk be. A hagyományos felszívódó gombaölő szerek permetezési programjait akkor javasolt elkezdeni, amikor a lisztharmat tüneteit és jeleit először észleljük. A betegség elleni legjobb eredmény érdekében, minden esetben tartsuk be, a beszerzett gombaölőszer gyártója által javasolt utasításokat.
Az elkülönített, beteg növényeket lehetőleg a szabadban, vagy jól szellőző helyen kezeljük. A permetezést, a szer gyártójának javaslata alapján, és az ajánlott gyakorisággal végezzünk. Lehetőleg ne alkalmazzuk sűrűn ugyanazt a készítményt.
Házi készítésű keverékek, természetes anyagok, módszerek lisztharmat ellen
A házi készítésű keverékek vagy a természetes lisztharmat elleni anyagok, módszerek általában nem annyira hatékonyak, mint a kereskedelmi forgalomban beszerezhető felszívódó gombaölő szerek, de megpróbálkozhatunk a használatukkal, különösen biokertekben, illetve enyhe fertőzés esetén.
A lisztharmat elleni védekezés, leghatékonyabb, könnyen beszerezhető anyagai között megtalálható: a tehéntej, a természetes kén, a szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát), a kálium-hidrogén-karbonát, a réz (réz-szulfát) és a különböző állati- vagy növényi olajok, melyekből ivóvíz hozzáadásával, oldatokat, vagy egyéb házi készítésű keverékeket készíthetünk.
Tehéntej
A tehéntej 1:3-1:10 közötti arányban vízzel hígított oldatát (példa: 1 pohár tejhez hozzákeverünk 3 pohár ivóvizet) használhatjuk a lisztharmat ellen megelőzésre, illetve a tünetek megjelenése után, a betegség kezelésre is.
A kívánt arányban elkészített keveréket, a fertőzés első jelére, vagy megelőző intézkedésként permetezzük a lisztharmatra fogékony növényekre, heti ismételt alkalmazással, amely gyakran kontrollálja vagy megszünteti a betegséget.
Szódabikarbóna, sütőpor
A szinte minden háztartásban megtalálható vagy könnyen beszerezhető szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát), vagy sütőpor vízzel hígított keverékét is használhatjuk lisztharmat ellen. A sütőpor egyik összetevője, többnyire a szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát), de egyes termékeknél kálium-hidrogén-karbonátot használnak a készítés során. A hatékonyság szempontjából a kálium-hidrogén-karbonát eredményesebben használható a lisztharmat ellen.
Minkét szer kiválóan oldódik vízben, ezért könnyen elkészíthetjük a lisztharmat ellen ajánlott 0,5-2%-os oldatot (5 g-20 g szódabikarbóna vagy kálium-hidrogén-karbonát 1 liter vízbe), amelyet a fertőzött növényekre permetezhetünk.
Ez a lúgos kémhatású készítmény kedvezőtlen életfeltételeket alakít ki a gomba terjedéséhez. A jobb hatás érdekében kevés olajjal és néhány csepp mosogatószerrel is kiegészíthetjük a keveréket. Az olaj javítja a tapadást, illetve megzavarja gomba anyagcseréjét és a spóratermelést, míg a mosogatószer az olaj eloszlását segíti.
Egyszerű permetszer recept lisztharmat ellen: 1 liter víz, 2 kávéskanál szódabikarbóna vagy kálium-hidrogén-karbonát, 2 kávéskanál növényi olaj és 3-4 csepp mosogatószer.
Állati-, vagy növényi olajok
A különböző olajok hatékonyan kezelik a lisztharmatot számos növényen azáltal, hogy megzavarják a gomba anyagcseréjét és leállítják a spóratermelést. Permetszerekhez keverve, azok tapadását is javítják.
Réz-szulfát vagy rézgálic
A réz-szulfát hatékony gombaölő szer, amely engedélyezett az ökológiai gazdálkodásban, de károsíthatja a gazdanövényt. A réz-szulfát vizes oldata savas, ezt a hatást mész hozzáadásával szokták ellensúlyozni (például: Bordói lé).
Kén
A ként még a betegség megjelenése előtt kell kijuttatni, mivel megakadályozza a gombaspórák csírázását. Olajjal keverve még hatékonyabb.